Vissza a főoldalra

Mikroorganizmusok a rendszerben

Minden központi fűtési rendszer potenciális célpontja a mikrobiológiai szennyeződésnek. Az öregebb, elhanyagolt rendszerek a legveszélyeztetettebbek, de néhány fertőzés olyan jellegű, hogy gyorsan elszennyezheti az új rendszereket is.

A mikroorganizmusok jelenléte háromféleképpen érzékelhető: a feltöltő és tágulási tartály elszennyeződése, rossz szagú gázok keletkezése a radiátorok légtelenítésekor és rendszerdugulások. Nézzük a tüneteket és azok következményeit.

Ha végighúzzák ujjukat a feltöltő, vagy egy nyílt tágulási tartály szélén, meglepően sok tartálynál tapasztalják, hogy az nyálkás. Ezt egy nyálkaképző mikroorganizmus, a pseudomonad jelenléte okozza. A baktérium mindenütt jelen van, és egyre több területen található meg a városi vízellátó hálózatokban. A környezetben levő pseudomonad nem okoz betegséget, így nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét, de káros lehet a központi fűtési rendszerek egészségére. A feltöltő és tágulási tartályok, amelyekben rendszerint áll a víz, ideális környezetet jelentenek ezeknek a baktériumoknak a szaporodáshoz, és ez a szaporodás riasztó sebességgel meg is történik.

Egy nagy tömegűre növekedett populáció ideális menedéket jelent mind a baktériumok, mind pedig a kezdetleges állati szervezetek, pl. amőbák és protozoák számára, és nem szokatlan, hogy ezeket is megtaláljuk a fertőzött rendszerekben.

Bár jelenlétük nem kívánatos, ezen organizmusok egyike sem jelent komolyabb problémát, hacsak nem válik növekedésük olyan mértékűvé, hogy nagy tömegben megjelenjenek a hideg vizes betápláló vezetékben. Ilyenkor a betápláló vezeték, vagy akár a rendszer keringési részei is eltömődhetnek.

A központi fűtési rendszerben keringő víz üzemi hőmérséklete általában jóval magasabb, mint az összes fertőzést okozó organizmus megöléséhez szükséges hőmérséklet. Abban az esetben azonban, ha a rendszert korróziós üledék szennyezi pl. a radiátorok alján, létrejöhet egy olyan menedék, amely a magas hőmérsékletű víztől elszigetelten létezik. Ilyen környezetben, amelyben egyáltalán nincs oxigén, néhány anaerob baktérium képes jól szaporodni. Ezek közül a leggyakoribbak a szulfát redukáló baktériumok (SRB).

Ezek az organizmusok, amelyek szulfáttal táplálkoznak, minden vízszolgáltató rendszerben jelen vannak. Anyagcseréjük eredményeképpen kénsav és kénhidrogén keletkezik. A kénsavnak nyilvánvaló hatása van a radiátorok acél szerkezeti anyagára, a kénhidrogén pedig a radiátor tetejében gyűlik össze. Alacsony koncentrációban ennek a színtelen, nagyon mérgező gáznak jellegzetes, záptojásra emlékeztető szaga van. Ha valaki ezt egyszer érezte, sohasem felejti el.

Egy másik káros hatású organizmus a nitritredukáló baktérium. Ez nitrit tartalmú adalékokkal táplálkozik és nitrogéngázt fejleszt – ez ugyan ártalmatlan, de szükségessé teszi a radiátorok légtelenítését.

Az összes fenti probléma megoldása egyszerű – ez a fertőtlenítés. A legelterjedtebb fertőtlenítőszer a klór. Ahol a feltöltő és tágulási tartály fertőzött, azt klórforrással, pl. a Sentinel fertőtlenítő készletben levő tablettákkal vagy fehérítőszerrel kell kitisztítani és kisúrolni. Ha gyanítható, hogy a rendszer azon részei is fertőzöttek, ahol a víz kering, azokat hasonló módon kell fertőtleníteni, de kémiai diszpergálószerre, pl. Sentinel X400-ra is szükség van a korróziós törmelék eltávolításához és a fertőzés fészkeinek a feltárásához. A szokásos háztartási tisztítószereket nem szabad alkalmazni a tartályban vagy a rendszerben, mivel ezek további nem kívánatos összetevőket tartalmaznak, amelyek ártalmasak lehetnek.

Az inhibitorral, pl. Sentinel X100-zal történő kezelés új és régi rendszerek esetében is megakadályozza, hogy ezek a láthatatlan ellenségek kiépíthessék azokat a hídfőket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy problémát jelentsenek.

This site uses cookies to enhance your experience. By continuing to the site you accept their use. More info in our cookies policy.     ACCEPT
<