Vissza a főoldalra

A Hypocaust fűtéstől a Kondenzációs kazánig

A fűtéstechnika múltja és jövője:

Római Birodalom, kb. i. sz. 465-ig
Kezdetben a tűz, majd a Hypocaust fűtések

A római időkből találtak úgynevezett hypocaust fűtéseket. Ez a padlófűtés korai formája. Egy nyitott tűz füstgázait üregekben a padló alá vezették, ami azt felmelegítette. Az elvezetés a falfűtés- csatornában történt.

Középkor, kb. i. sz. 1519-ig
Kéményfűtés, meleglevegős fűtés

 A későbbi századokban, különösen kastélyokban és várakban, a szintén nyitott tűzhelyek kéményét nem egyenesen függőlegesen a házon keresztül építették. A meleg füstgázokat több fordulóban vezették el a lakószobák mellett – ez volt a központi fűtés első formája. A pincében elfalazott kőrekeszekkel megvalósított rendszerleválasztásra is találni példát.

Az alábbi ábrán jól látható ennek a kezdetleges fűtési rendszernek a működési elve.

Ipari forradalom, XIX. század
Gázfűtés és kályhafűtés

A gőzgép elterjedésével a XVIII. sz. második felében jelent meg  a gőzfűtés. A gőzgépben nem teljesen lekondenzált gőzt hőcserélőn át irodákba és lakóhelyiségekbe vezették. Volt olyan elgondolás is többek között, hogy a gőzfűtés maradék energiájával egy turbinát lehet hajtani.

Gravitációs fűtés

A következő nagy fejlődési fokozat a gravitációs fűtés volt.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a 20 °C teremhőmérséklet eléréséhez már csak kb. 90 °C-ig kell a vizet melegíteni, azaz éppen forráspont alá. Ez igen nagy és meghatározó előrelépést jelent a fűtés technika fejlődése szempontjából. Az igen nagy átmérőjű csővezetékekben a forró víz felemelkedett. Ha hőjének egy részét leadta (lehűlt), a kialakult sűrűségkülönbség hatására visszaáramlott a kazánba.

Az alábbi ábrán egy gravitációs fűtési rendszer látható kazánnal, nyitott tágulási tartállyal és fűtőtesttel.

Újkor, XX. század
serkentőszivattyú Wilhelm Opländer, 1929

A villamos motorok abban az időben alkalmatlanok voltak a hajtásra, mert nyitott csúszógyűrűs forgórészük volt. Egy vizet áramoltató fűtési rendszerben emiatt jelentős balesetek történhettek volna.

Csak a Gottlob Bauknecht sváb mérnök által feltalált első tokozott villanymotorok tették lehetővé áramlásserkentőként való alkalmazásukat. Barátja, a vesztfáliai Wilhelm Opländer, kifejlesztett egy ilyen konstrukciót, melyre 1929-ben szabadalmat is kapott.

Egy csőkönyökbe szivattyúkereket épített be,  lapátkerék formájában. A meghajtás egy, a villanymotor által hajtott tömített tengellyel történt. Ekkor azonban ezt a serkentőt még nem hívták szivattyúnak. Ez a fogalom csak később alakult ki. Ezután hozták kapcsolatba a szivattyúkat a vízemeléssel. Ezeket a serkentőszivattyúkat kb. 1955-ig gyártották, és alkalmazásukkal sikerült a fűtővíz hőmérsékletét mind alacsonyabbra csökkenteni.

Ma igen széles a fűtési rendszerek választéka, melyek közül a legmodernebbek igen alacsony hőmérséklettel üzemelnek. A fűtő berendezés szíve, azaz a fűtési keringető szivattyú nélkül ez a fűtéstechnika nem volna lehetséges.

Melegvízkeringetéses fűtés – padló, egycsöves, kétcsöves, mennyezeti és falfűtés

Kezdetben Európában a kétcsöves központi fűtési rendszerek épültek ki, amelyek az akkori műszaki-  és fűtéstechnikai színvonalnak megfelelően bő vezetékhálózattal, szabályozás nélkül, vagy csak a nyitást-zárást biztosító elzárószerelvénnyel rendelkeztek.
A keringető és serkentő szivattyúk tökéletesítésének köszönhetően a csőátmérő jelentősen csökkent, a szabályozás színvonala a radiátorszelepek fejlesztése, majd a termosztatikus radiátorszelepek megjelenése következtében jelentősen megnőtt. Ez igen korszerű fűtési rendszerek kialakítását, kiépítését tette lehetővé először főként a nyugat-európai országokban.

Magyarországon a hirtelen megnövekedett lakásépítések időszakában leginkább a kétcsöves fűtési rendszerek kerültek kiépítésre. Ezen  korszak műszaki- és gazdasági lehetőségeinek megfelelően az automatikus egyedi fűtésszabályozáshoz szükséges termosztatikus szelepek ezekbe még mindíg nem épültek be.

Az egycsöves fűtési rendszereket az 1970-es években kezdték elterjeszteni és alkalmazni hazánkban. Megjelenésüket a kisebb beruházási, ráfordítási költség, a maximális előregyárthatóság miatti gyorsabb építési lehetőség, a lényegesen kisebb helyszíni munkaigény is szorgalmazta.

Az alábbi ábrán az egycsöves és a kétcsöves fűtési rendszer közötti különbség látható.

Európa nyugati részén főleg az egycsöves fűtési rendszer indult el a fejlődés útján. Kezdettől átkötőszakaszos rendszereket alkalmaztak, és a szabályozó szerelvények kifejlesztésével olyan kiváló fűtési rendszereket alakítottak ki, amelyek a kétcsöves rendszerekkel teljesen azonos értékű szabályozási megoldásokat biztosítottak. Mindezek mellett lényegesen költséghatékonyabbak voltak: a beruházási költség jóval alacsonyabb volt, ill.  a létesítési idő is nagyságrendekkel rövidebb volt.

Magyarországon az egycsöves fűtési rendszer népszerűsége nagyon alacsony volt, a bevezetése nagyon lassan indult meg. Bár előnyeit figyelve sokan támogatták és érdeklődtek iránta, de gyakorlati alkalmazásának nehézségei miatt sokan ellenezték is. A körülmények változása következtében azonban a tömeges lakásépítési program megvalósítása érdekében, feltétlenül szükségessé vált olyan fűtési rendszer bevezetése, amely biztosítani tudta a gyors kivitelezés lehetőségét, és főleg a helyszíni munkaidő csökkentését.

1970-től energetikailag nagy visszalépést jelentett az átfolyós rendszerű egycsöves fűtési rendszer bevezetése , mivel az elvileg sem tette lehetővé a hőleadónkénti szabályozást.
A fejlődés ütemének az energia árak növekedése adott nagyobb lendületet, és sorra alakultak ki az egycsöves fűtési rendszerek fejlettebb formái. Az energiatakarékosság kényszere megkövetelte a hőleadók bizonyos szintű szabályozhatóságát, ezért a hetvenes évek közepétől áttértek az átkötőszakaszos egycsöves fűtési rendszerre (lsd. ábra).

Az egycsöves fűtés hőleadói sorosan kapcsolódnak egymáshoz, így felső előremenő alapvezetékes elrendezés esetén az alsó szintek hőleadóihoz a méretezés szerinti lehűlt víz jut. Megfelelő beszabályozás hiánya esetén gyakran előfordult, hogy az alsó szinten lévő lakások alul-, a felső lakások pedig túlfűtöttek lettek.

Ez a probléma újabb lökést adott a rendszerben való gondolkodás irányába. A strangok beszabályozását kezdetben ferdeszelepek elő-beállításával kívánták megoldani. Mivel ez a módszer nem bizonyult megfelelőnek, ezért a nyolcvanas évektől a visszatérő alapvezetékbe olyan mérő-beszabályozó egységet építettek be, amellyel pontosan be lehetett állítani a kívánt tömegáramot.

Az energiatakarékosság újabb követelése volt a helyi automatikus szabályozás bevezetése. A fejlesztés eredményeképpen a hőleadók elé termosztatikus szabályzó szelepeket építettek be.

Forrás:
A fűtési rendszerek sajátosságai és fejlődése
Szivattyútechnika alapjai

 

További információ a Remeha termékekről:
Kondenzációs kazán
Kombi kazán
Tárolós kazán
Fűtő kazán
Melegvíz tároló

This site uses cookies to enhance your experience. By continuing to the site you accept their use. More info in our cookies policy.     ACCEPT
<