Vissza a főoldalra

Mik egy jó fűtési rendszer létesítésének legalapvetőbb feltételei?

A fűtési rendszert megfelelően méretezni kell. Adott épületet ellátó kazán/kondenzációs kazán vagy egy helyiségben szükséges fűtőtest nagyságát még gyakorlott szakember is csak számítással tudja meghatározni. A számítás alapja nem a fűtött térfogat, hanem az épület határoló szerkezeteinek mérete és azok hőtechnikai tulajdonságai. A legtöbb bajt fűtési rendszerek vonatkozásában azok a túlzott önbizalommal rendelkező “mesterek” okozzák, akik azt mondják: ők számítások nélkül is meg tudják csinálni a fűtést. Kétségtelen: meg lehet, és ha kész van még fűt is. Viszont az, hogy az így méretezés nélkül készült központi fűtőberendezés beruházási és üzemköltségeiben valóban gazdaságos lesz, az már kérdéses. Ne válasszunk nagyobb kazánt vagy fali fűtőkészüléket, mint amekkora szükséges. A túlméretezett hőtermelő nem csak a beruházási költségeket növeli feleslegesen, hanem – főleg a hagyományos készülékek esetében – folyamatos energiapocsékolás forrása is. Válasszunk pénzügyi lehetőségeinktől függően jó minőségű anyagokat, berendezéseket. Főleg a hőtermelő (kazán, kondenzációs kazán, cirkó) kiválasztására fordítsunk gondot. Általában a minőség beleértve a gazdaságos üzemet, tartósságot, az egyéb szolgáltatásokat (pl. szerviz) arányban van az árral.

Lehetőség szerint olyan berendezést vásároljunk, amelyhez a gyártó megfelelő szabályozó berendezést is ajánl. A korszerű, gazdaságos üzemű álló kondenzációs kazánok általában kétfokozatúak, fali készülékek, ún. lángmodulációs szabályozással vannak ellátva. Ezek a kisláng-nagyláng állítást vagy modulációs rendszernél a láng nagyságát a mindenkori külső hőmérséklet szerint tudják szabályozni a gazdaságos működés érdekében.

iSense szabályozó qSense szabályozó
iSense szabályozó qSense szabályozó

Feltétlenül alacsonyhőmérsékletű fűtést létesítsünk. Az évtizedeken keresztül elfogadott 90/70 °C hőmérséklettel üzemelő fűtések ma már korszerűtlenek. (A 90/70 °C jelölés 90 °C előremenő fűtővíz és 70 °C visszatérő, lehűlt vízhőmérsékletet jelent.) Az alacsonyhőmérsékletű radiátoros fűtés legfeljebb 60-65 °C, a padló- és falfűtések 40-45 °C előremenő vízhőmérséklettel működnek. Ezt a hőmérsékletet is csak a leghidegebb téli időben – méretezési állapotban – érik el, a fűtési szezon nagy részében ennél alacsonyabb hőmérséklettel üzemelnek. Az alacsonyhőmérsékletű fűtésnek közvetlen energiamegtakarítást eredményező hatása is van. Az alacsonyabb radiátor hőmérséklet esetén az általában külső falra szerelt radiátor mögötti falfelületen jelentkező hőveszteség kisebb.
Alacsonyabb a radiátoron felmelegedő és felszálló légáram hőmérséklete. Ezáltal kevesebb a radiátor fölötti határoló szerkezet – általában ablak – hővesztesége. Kevésbé erős továbbá a levegő “rétegeződése” a helyiségben. Ez alatt azt értjük, hogy a padlónál hidegebb, a mennyezetnél pedig melegebb a levegő hőmérséklete. A kevésbé erős rétegeződés miatt az alacsonyhőmérsékletű fűtéseknél a mennyezeten és annak közelében jelentkező hőveszteség kisebb.

Padló- vagy falfűtés esetében további energiamegtakarítást jelent, hogy a nagy meleg felületek sugárzó hőhatása miatt általában 2 °C-kal alacsonyabb helyiséghőmérsékletet érzünk kellemesnek, mint a radiátoros fűtésnél.

Az alacsonyhőmérsékletű fűtések közvetett hatása a hőtermelőnél jelentkezik. A legkorszerűbb kondenzációs fűtőkészülékek akkor működnek leghatékonyabban, ha a fűtővíz hőmérséklete egész évben a földgáz égéstermék kondenzációs hőmérséklete, kb. 55 °C alatt van.
Az egyéb, megújuló energiaforrásokra épülő hőtermelők (napenergia hasznosító berendezések, hőszivattyúk) hatékonysága is annál nagyobb minél alacsonyabb hőmérsékletű fűtővizet kell előállítani.
Egy korszerű anyagokkal szerelt, jól tervezett fűtőberendezés élettartama 50 év. Ha ma még nem is építünk be kondenzációs kazánt, hőszivattyút vagy napenergia hasznosító berendezést, akkor is célszerű a fűtést úgy elkészíteni, hogy esetleg a későbbiekben ezekhez való csatlakoztatásra alkalmas legyen.

Szereljünk fel valamennyi helyiség egyedi hőmérséklet szabályozását lehetővé tevő termosztatikus radiátor szelepeket. Ezzel megakadályozhatjuk a túlfűtést, a nem használt helyiségek hőmérséklete kívánt mértékben csökkenthető, hőnyereség esetén (pl. napsütés hatása) a radiátor hőleadását automatikusan csökkenti.
Fontos: ha a központi fűtőkészüléket, kazánt valamelyik helyiségből helyiség-termosztáttal vezéreljük akkor ebben a helyiségben nem szabad termosztatikus radiátor szelepet felszerelni.
Radiátor szelep

A fűtőberendezés zárt gumimembrános tágulási tartállyal legyen ellátva. A nyitott tágulási tartályoknál a víz folyamatosan érintkezik a levegővel, belőle oxigént vesz fel, ami a fűtési rendszer idő előtti tönkremenetelének részese lehet. A fali fűtőkészülékek nagy része már gyárilag beépített zárt tágulási tartályt tartalmaz. Ide tartozik az is, hogy a műanyag csövek a levegő oxigénjét átengedik, ezáltal a fűtővíz a korróziós folyamatokhoz szükséges oxigénben feldúsulhat. Célszerű tehát oxigéndiffúzió ellen védett csőanyagot választani, melynél a védelmet egy vékony fém (alumínium) betétréteg vagy külső filmréteg biztosítja.

További hasznos információk:
Fűtéskorszerűsítés korszerű hőtermelőkkel
Energiatakarékos fűtési rendszerek

A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat. A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információk.     ELFOGADOM
<