Vissza a főoldalra

A padlófűtési rendszerek előnyei

A fűtési hőenergia átadásához szükség van meleg felületre, hőmérséklet különbségre (a felület és a helyiség léghőmérséklete között) és időre. A helyiség határoló felületei biztosítanak elegendő felületet, amely kihasználásával alacsony hőmérsékletű fűtővíz esetén is tudjuk biztosítani a megfelelő hőmennyiséget. Annak függvényében, hogy melyik határoló felületen visszük be a hőt, beszélünk falfűtésről, mennyezetfűtésről, illetve padlófűtésről. Az utóbbi néhány évben megnövekedett az alacsony hőmérséklettel működő fűtési rendszerek – mint pl. padlófűtés – alkalmazása és mára a legtöbb lakóház illetve középület megszokott fűtési rendszerévé vált. Talán azért kedvelik annyian, mert az emberi szervezet által optimálisnak érzett hőmérséklet elosztást a padlófűtés sokkal jobban eléri, mint a radiátoros fűtés. Tehát a felületfűtési megoldások előnyei a hagyományos radiátoros rendszerekhez képest az optimális hőmérséklet-eloszlás, a kisebb energia-felhasználás lehetősége (megfelelő hőtermelő alkalmazásával), a növelt komfort érzet, valamint az esztétikailag kedvezőbb kialakítás.

Az egyik fontos szempont a fűtőberendezés létesítésekor, a magas energiaárak miatt az energiatakarékosság.  A fűtési lehetőségek közül az egyik leggazdaságosabb a padlófűtés. Azonos méretű lakások statisztikai gázfogyasztását összehasonlítva egy padlófűtéses lakás fűtési költsége 21–23%-kal kevesebb, mint egy radiátoros rendszerrel készültben. A több ok közül az egyik de a legfontosabb az, hogy kisebb fűtési hőmérsékleten is elérhetjük ugyanazt (vagy magasabb) hőmérsékletet, mint a hagyományos radiátoros fűtésnél. Ez abból adódhat, hogy a sugárzó fűtés használatakor már alacsonyabb hőmérsékleten is jobb a hőérzetünk, mint a hőáramlásos radiátoros központi fűtés esetén. Tapasztalatok mutatják, hogy padlófűtés alkalmazásával a helyiség hőmérséklete ugyanolyan vagy magasabb komfortérzet mellett 2 °C-kal csökkenthető, így komoly költség takarítható meg: 1 °C-os csökkenés mintegy 6%-os energiamegtakarítással jár. Az ember hőérzete egészen más, ha alulról, a lábánál érzi a fűtés melegét. Ha a lábaink nem fáznak, akkor a testünknek elég a kisebb hőmérsékletű levegő is.
A szokványos kazánrendszerekkel szemben a meleget sokkal nagyobb felületen tudja átadni a padlófűtés, melynek pont a lényegi funkciója a fűtés kisugárzásában rejlik, merthogy a meleget jóval nagyobb felületen adja át. Azokban a helyiségekben, ahol  padlófűtéssel  oldják meg a fűtést a hőmérséklet úgy oszlik meg, hogy  a helyiségben 21-29 °C körüli padlóról sugárzik felfelé, kellemes és egyenletes hőmérsékletet biztosítva a tartózkodási zónában. A szobában a hőmérséklet lépcsőzetesen csökken a padlótól felfelé, a mennyezet közelében már csak 17-18 °C-os. Ez a más módszerrel fűtött helyiségek esetében a fordítottja. A radiátoroknál a meleg levegő felfelé áramoltatásával adja le a hőenergiát, emiatt a 1,5 méteres magasság közelében úgy tudjuk elérni az átlagos 20 °C, ha a mennyezetnél 28-30 °C, míg a padlónál csupán 16 °C van. Vagyis padlófűtés alkalmazásával a helyiség hőmérséklete alacsonyabban tartható anélkül, hogy az rontana a komfortérzeten.

A padlófűtésünk abban az esetben működik rendesen, ha a padló felületi hőmérséklete nem haladja meg 10 °C-nál többel a helyiség kívánt hőmérsékletét.

Az egységnyi felületre bevihető hőmennyiség be van határolva a padló felületi hőmérséklete miatt.

Míg egy olyan tartózkodási helyiségben, ahol többet vagyunk, pl. a nappaliban ez az érték 27-28 °C, addig a fürdőben 32 °C-t is szívesen veszünk.

Abban az esetben, ha az adott padlófelszínen, a maximálisan megengedhető felületi hőmérséklet mellett nem képes a megfelelő hőmérsékletet biztosítani, akkor más hőleadóval kell pótolni a hiányzó igényt, tehát nem csak lehet, hanem néha nélkülözhetetlen a padlófűtés kombinálása radiátorokkal. Például olyan helyiségben, ahol nagy ablakok illetve nagy ajtók vannak, vagy az olyan helyiségben ahol  több oldalon külső fal van gyakran előfordul, hogy csak padlófűtéssel – a felületi hőmérsékleti előírás betartása mellett – nem biztosítható a helyiség fűtési igényének kielégítése. A padlófűtés gazdaságos és egyáltalán nem vesz el helyet a helyiségekből, de mégis a fent említett okok miatt sokszor más hőleadó, a leggyakrabban radiátor beépítése is szükséges.

A padlófűtés kiegészítésére okok is késztethetnek. Ilyen például az, hogy a padlófűtési rendszer felfűtési-lehűlési ideje hosszabb időt vesz igénybe, nagyobb a rendszer hőtehetetlensége.

A padlófűtéses és radiátoros rendszert javarészt célszerű azonos –alacsony- hőmérsékleten üzemeltetni (természetesen ehhez helyesen méretezett padlófűtési és radiátor felületek szükségesek). Abban az esetben, ha nagyobb radiátorok beépítésére nincsen lehetőség, minden gond nélkül megoldható a két rendszer (padlófűtési és radiátoros) különböző hőmérsékleten történő működtetése, akár külön időprogram és fűtési görbe szerint is. Mindkettőre igaz az, hogy környezetbarát és energiatakarékos alacsony hőmérsékletű hőtermelő berendezéssel kombinálható (pl. Remeha kondenzációs kazán). A padlófűtés fűtési vízhőmérséklete 40°C-nál nem lehet magasabb azért, hogy a burkolat hőmérséklete ne haladja meg a 25-29°C-ot. Ennél magasabb hőmérsékleten az aljzat károsodhat. A padlófűtés/felületfűtés alkalmazása kondenzációs gázkazánnal kombinálva biztosíthatja a lehető legmagasabb energiamegtakarítást, mivel a padlófűtési rendszerből alacsony hőmérsékleten visszatérő fűtővíz folyamatosan kondenzációs üzemmódot biztosít a kazán számára, amely így a hagyományos gázkazánokhoz képest 20-30%-al kevesebb gázt fogyaszt. Komplexitása miatt a padlófűtés beépítése esetében kiváltképp lényeges a rendszer és a szabályozás pontos tervezése.

A padlófűtés hatékonyságát nagyban elősegíti a padló burkolatának megfelelő megválasztása. Célszerű a hidegburkolatot választani, mert viszonylag könnyedén átmelegszik és tartja is a meleget. Továbbá léteznek már padlófűtésre kialakított parketta- illetve padlószőnyeg fajták; hagyományos társaik jó szigetelőképességük miatt csökkentik e fűtési mód hatékonyságát. Elterjedt az a megoldás, hogy a csempével vagy kőlappal burkolt helyiségek padlófűtést kapnak, míg a meleg padlóburkolattal rendelkező helyiségben a fűtést radiátoros rendszerrel oldják meg.

Ehelyütt kell egyúttal cáfolnunk két általános tévhitet:

-„a padlófűtés következtében a helyiségben több a por, mint a radiátorok alkalmazásakor”- éppen az ellenkezője igaz, köszönhetően a padlófűtés sugárzó jellegének ellenben a radiátorokra jellemző hőáramlással.

-„radiátoros – magasabb fűtővíz hőmérséklettel üzemelő- rendszerek esetén nem lehet/nincs értelme kondenzációs kazánt használni, mivel magas visszatérő fűtővíz hőmérsékletek esetén nem kondenzációs üzemmódban működik” –a magas visszatérő fűtővíz hőmérsékletek az év folyamán csak a leghidegebb napokon (-10-13°C) valósulnak meg, amely kb. 10 nap/év.  A kazánok időjárásfüggő folyamatos teljesítményszabályozása miatt az idény további részében az előremenő és visszatérő hőmérsékletek csökkennek, így megvalósul a kondenzációs üzemmód. Alacsony hőmérsékletű (pl. 40/30°C) fűtési rendszer esetén tehát az idény 100%-ában, míg vegyes rendszer (pl.75/65°C) esetén az idény ~80%-ában megvalósul a kondenzációs üzem.

További hasznos információk:
Energiatakarékos fűtési rendszerek
Fűtéskorszerűsítés korszerű hőtermelőkkel
Remeha kondenzációs kazánok

This site uses cookies to enhance your experience. By continuing to the site you accept their use. More info in our cookies policy.     ACCEPT
<